A TTK a hálóra megy?

Kérlek szóljatok hozzá, hogyan javítsam. A nyomtatott változatát (képek nélkül) a TTK diáklapjába a News-ba szánom, illetve a Project honlapra.

Csak az idősebb oktatók emlékezhetnek „A munkásosztály aparadicsomba megy”  Arany Pálma díjas olasz filmre, ami a cikk témáján morfondírozva jutott az eszembe.  Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a TTK-nak legalább olyan nehéz a hálóra menni, mint a munkásosztálynak a paradicsomba. A matematikusok elegáns kis fémdobozból elővett krétával, fejből írják tele a táblát, az anatómusok rajzaival előadás végére betelik akár három hatalmas tábla is, a tudomány filozófusok legélvezetesebb óráin pedig parázs vita bontakozik ki. A legjobb előadásokon pontos fogalmakkal dolgozó, világos gondolatmeneteket kapunk követhető tempóban. Isten mentsen a felolvasott Power point diasorozatoktól és az egymásra rétegzett, bonyolult magyarázó ábrák tömegétől. Minek ide világháló?

Az előadótermeken kívül a  világháló egyre gyorsuló ütemben szövi be a kutatást és az oktatást. Pár napja a Facebook-on védés előtt álló PhD hallgatónk posztjára figyeltem fel.  Vasas Vera és munkatársai „Evolution before genes” című cikkét januárban csaknem 1250-en nézték meg a „Biology Direct” szabad hozzáférésű on-line publikációs felületen, s ezzel mintegy 500-al vezeti a legnépszerűbb cikkek listáját. Hiába dolgozunk egy doktori programban, Facebook nélkül jóval később szereznék tudomást a cikkről és a sikerről.  

A hatodik tudomány és web kapcsolatával foglalkozó  nemzetközi ScienceOnline2012  találkozó kapcsán a The New York Times terjedelmes elemzésben foglalkozott a tudomány nyitottá válásának folyamatával január 16-án. A cikkben nyilatkozik Dr. Leshner, a mostanában web ináriumokkal is kísérletező „Science” magazin kiadója, aki egyetért azzal, hogy változnak az idők, s kétli  hogy 10 év múlva a mai modellt fogják követni a tudományos magazinok. Mint mondja: “When a better system comes int being that has quality and trustability, it will happen. That’s how science progresses, by doing scientific experiments. We should be doing that with scientific publishing as well.” (a kiemelések tőlem származnak). 

A „Scientific teaching”- nek (Science, 2004)  nevezett irányzat amerikai oktatói ebben a szellemben vizsgálják például, az otthoni egyéni aktivitásra és az előadóban folyó csoportmunkára épülő oktatás hatékonyságát, mintegy válaszként a tudományos kommunikáció terepeinek és formáinak változásaira és a kutatói, emberi kompetenciák folyamatos fejlesztésének társadalmi igényére. Ebben az amerikai oktatásfejlesztéssel foglalkozó programban természettudósok és pedagógiával foglalkozó szakemberek együtt vesznek részt.

Az amerikai ökológiai társaság (ESA) három éve kongresszusa fő témájának a tudományos oktatást választotta, így már meg sem lepődtem, amikor egy debreceni kolléga a magyar ökológus levelező listán pár hete a következő című cikkre hívta fel a figyelmünket „If You Can't Beat 'Em, Join 'Em: Using Facebook to ReachStudents About the Relevance of Ecology” (ESA Bulletin 2012 január). A cikk szerzője, James B. McGraw egy őszi BSc ökológia kurzushoz fakultatívan felvehető, nyilt Facebook csoportot hozott létre, s a jegyet adó 3 évközi ZH eredményét vetette össze a korábbi évek eredményeivel. A tavalyi eredmények 10%-al szignifikánsan magasabbak voltak a korábbiaknál, ami ugyan egyedi eset lévén nem bizonyítja a Facebook csoport hatékonyságát, de valószínűsíti.

Akarjuk vagy sem a kréta és a tábla mellett a világháló is szerves részévé válik a tudomány oktatásának. A bolognai képzési rendszer, a hallgatói létszám megtízszereződése 30 év alatt, a világhálón exponenciálisan növekedő mennyiségű információ tömeg feladja a leckét: hogyan nyerjük el hallgatóink figyelmét, hogyan érjük el, hogy vegyék a fáradtságot a természettudományok megértéséhez és műveléséhez oly fontos elmélyülésre, a tananyag integrálására és aktív használatára? Hogyan segíthetjük, hogy hatékonyan és élvezettel  szelektálhassanak a szinte végtelenül nagy információ tömegből? Milyen on-line, ún. web2-eseszközöket használhatunk ehhez és hogyan? Hogyan érdemes az előadásokat átalakítani illetve kiegészíteni? Miben legyen más egy e-book, mint egy hagyományos tankönyv? Ilyen és hasonló kérdésekkel hoztuk létre a ScienceEducation Online ELTE zárt Facebook csoportot Molnár Pál kollégámmal és vágok neki a TÁMOP project keretében meghirdetett tanfolyamoknak. 

oktatás

"A facebook profil lassan olyan lesz, mint az email cím pár évvel ezelőtt. Kellemetlen azt mondani, hogy nekem nincs és megmagyarázni, hogy miért nincs. A facebook esélyes arra, hogy felszippantja a blogolók egy részét, hiszen posztolni az üzenőfalra, előre megadott sablonokban digitális lábnyomot hagyni egyszerűbb, mint írni. Nem szövegalapú formátummal kommunikálni kockázatosabb, de egyszerűbb." 

Ollé Jánostól származik az idézet és János blogbejegyzése adta a végső lökést, hogy visszatérjek elhagyott oktatási blogomhoz. Ugyanis példája vagyok a "kényszer blogolóknak", akiket valamilyen távoktatásban tartott tanfolyam indított el az úton, amíg tartott blogoltam feszt, aztán búcsú nélkül eltüntem, s blogolás helyett vadul posztolok a Facebookon. Kérdés, hogy tényleg csak azért-e, mert az egyszerűbb?


Kétségtelenül egyszerűbb. Az idő nagy úr. Ha valamit egy klikkeléssel meg tudok osztani, s egy mondatban össze tudom foglalni a poszttal kapcsolatos üzenetemet, akkor kétségkívül a Facebook a nyerő. De attól tartok, hogy nem ez az elsődleges oka hűtlenségemnek. A Facebook behozhatatlannak tűnő előnye, hogy rengeteg visszajelzést kapok. Sok-sok ismerős ismeretlenből mindíg van 2-3, akiknek hasonló dolgok járnak a fejükben és gyorsan megosztják velem, hogy mit gondolnak.  A tanfolyamon, ahol mindnyájan a web2-es oktatási módszerekről akartunk tájékozódni, volt közeg, közönség és pillanatnyi közösség, akiktől jött visszajelzés. Hisz a blogolás abban különbözik leginkább a naplótól, hogy nem magunknak szól. Hogy nem önmagunk megértésének immár nyilvánossá tett eszköze, hanem kommunikációs eszköz: ha nem kap elég éltető érdeklődést, elszárad, elhal, s gazdája figyelme másfelé fordul, máshogyan próbál társakra találni.
Persze tehetem én is azt, amit sokan mások, hogy rendszeresen megosztom a Facebook-on a saját blog bejegyzéseimet. Borítékolom, hogy jóval kevesebb visszajelzésre számíthatok, mivel ismerőseim közül kevesebbeket érdekel az oktatás, a távoktatás, mint a politika. A blogoláshoz közösség kell, legyen az szakmai, emberi, akiket hasonló kérdések izgatnak, hasonló problémákkal küszködnek. Ezért oly népszerű a mindnyájunk életét befolyásoló politizálás. Egy élő egyetemi oktatási bloghoz olyan embereknek kell egymásra találniuk, akiket mélyen érdekel az oktatás, olyan oktatóknak, akik elsődleges feladatuknak az oktatás fejlesztését tekintik. Biztos nem vagyok egyedül, csak kitartóan kell keresni, s közös témákat találni. Szóval akkor kivetem a hálón a hálóm: 
                                   

 Ki jár hasonló utakon?